Ha a gyermek sokat fészkelődik, vagy nem szeretne, hogy hordozzák, vagy nem ebben a pozícióban. Ilyenkor meg kell hallgatni őt, és ki kell venni, mielőtt még ő maga próbálna kimászni még erősebb fészkelődéssel. A hordozás egyszerre szülői gondoskodás és közlekedési mód. Ha otthon vagyunk és hordozunk, akkor feltehetően "gondoskodás" módban vagyunk, és ha a baba ki akar jönni, ki kell venni a hordozóból, hogy ne erőltessük és ne torzítsuk el a hordozó használatát. Vannak olyan életkorok, amikor a gyermek éppen felfedezi a mozgását és környezetét. Ilyenkor is természetes, hogy másképp szeretne, hogy hordozzák (csípőn, háton)... különösen, ha éppen az éber periódusban vagyunk napközben. Megpróbálhatjuk más pozícióban hordozni, például csípőn, hogy szélesebb látótere legyen. Ha "közlekedés" módban vagyunk, az kicsit más. Lehet, hogy nincs választásunk (az utcán vagyunk, piacon...), ilyenkor "el kell mondani a szabályokat", amikor a baba a hordozóban van, és el kell magyarázni neki, hogy "most anyának így kell hordoznia téged, mert be kell vásárolnia, és a hordozóban kell maradnod...". Bár a hordozás közeli kapcsolatot jelent, nem szabad elfelejteni elmagyarázni a gyermeknek, ahogy például azt is elmagyarázzuk, amikor az autósülésbe tesszük. Ha a ringatás ellenére sem nyugszik meg, akkor elég egyértelműen azt mondja nekünk, hogy nem szeretné... legalábbis most nem.
