Míg a szakmai kiégésről már sokat beszélünk tabu nélkül, a szülői kiégés még nem annyira általánosan elfogadott. Pedig két belga pszichológus tanulmánya szerint a szülők 5%-a szenved ettől a kiégéstől, és 8%-uk magas kockázatú. Tudjuk, hogy nehéz erről beszélni, nagy a félelem az ítélkezéstől, ezért nem merünk. Pedig nem vagy egyedül!
Mi a Szülői Kiégés?
Az igazság az, hogy nincs "pontos" meghatározása a szülői kiégésnek. Azonban meghatározhatjuk úgy, mint hosszan tartó szülői stresszt, fizikai és mentális kimerültséggel a családi körben.
Természetesen MINDEN SZÜLŐ életében van olyan pillanat, amikor fáradtak a szülőséggel járó felelősségektől és feladatoktól. De ha egy pihenési időszak sem változtat ezen, és úgy érezzük, hogy egyfajta automatikus pilótaüzemmódban működünk, csökkent szülői elkötelezettséggel... Valószínű, hogy ez kiégés.
Szülői kiégés: tünetek
A fáradtság tehát része a szülői kiégés jellemzőinek, de nem az egyetlen!
A szülői szerep kimerítő
Ez a leggyakrabban előforduló jellemző. Az az érzés, hogy a végén járunk, már nem bírjuk tovább. Ez megnyilvánulhat a helyes gondolkodás képtelenségében vagy nehézségében, és intenzív fáradtságban.
Ez olyan, mint egy túlélő üzemmód, minden kérés olyan energiát igényel, amivel nem rendelkezünk... vagy legalábbis már nem. Minden megszervezendő feladat leküzdhetetlennek tűnik, még a vacsoráról való gondolkodás, a gyermek öltöztetése is... Úgy érezzük, K-I-Ü-R-Ü-L-T-Ü-N-K.
A szülői szerep már nem okoz örömet
Ez olyan, mintha a szülőséget teherként látnánk, és csak a negatív aspektusokat látnánk, ez egy "túlcsordulás", ami megakadályozza, hogy elégedettek legyünk ezzel a csodálatos szereppel.
Például régebben imádtunk játszani a gyermekünkkel, most azért tesszük, mert "kell", de nem találunk benne örömet.
Ez valószínűleg oda vezet, hogy...
Érzelmi távolság alakul ki a gyermekünkkel
Régebben órákon át tudtuk hallgatni a gyermekünket, túlzottan reagálva a történeteire (amelyeknek se füle, se farka), most passzívan hallgatjuk, fél füllel, kevesebb figyelmet szentelünk neki, mert már nincs energiánk hozzá. Még az érzelmi megnyilvánulások, mint a puszi vagy az ölelés sem olyan gyakoriak már.
Természetesen továbbra is megteszünk minden szükségeset, etetünk, előkészítjük a dolgokat, fogat mosunk, iskolába/óvodába visszük, de már nem tudunk annyira belemerülni a szülő-gyermek kapcsolatba, mint korábban.
Bűntudat és kudarc érzése szülőként
Az előző tünetekkel együtt bűntudatot érzünk. Méltatlannak érezzük magunkat a szülői szerepre, érzéketlennek, és szégyenkezünk amiatt, amilyenek vagyunk. Volt egy képünk magunkról szülőként, és a múltban másképp viselkedtünk a gyermekünkkel, és nehéz ezt elfogadni.
Azonban nem kell szégyenkezni. Ez sok szülővel megtörténik és "helyzetfüggő" marad, ez egy túlcsordulás, és egyáltalán nem tükrözi a valódi identitásodat és szülői szerepedet.
Szülői kiégés VS depresszió, baby blues és szülés utáni depresszió
A depresszió nem kontextusfüggő, ez egy általános állapot. A kiégés csak a családot érinti, míg a depresszió minden aspektust érint (szakmai, családi, kapcsolati...).
Hosszú távon azonban a kiégés depresszióhoz vezethet.
A Baby Blues csak néhány napig tart és a gyermek születésekor jelentkezik.
További információk: A szülés utáni depresszió: mindent elmondunk róla
Hogyan lehet kilábalni a szülői kiégésből?
A szakmai kiégés esetén lehetséges eltávolodni a probléma forrásától: a munkától. Így betegszabadságot lehet felírni.
A szülői kiégés esetében ez nehezebbnek bizonyul. Nem létezik szülői szabadság előírás...
Beszélni a partnerrel
Nagyon fontos bevonni a partnert, amikor felismerjük a kiégést. Egyrészt, hogy meghallgassanak minket, másrészt, hogy ha lehetséges, támogatást kapjunk és időt magunkra. A cél nem az, hogy MINDENT a másikra terheljünk, de ha a partnernek van energiája, akkor bizonyos feladatok delegálása segíthet fellélegezni és egyszerűen gondoskodni magunkról.
Orvoshoz / pszichológushoz fordulni
Már a probléma tudatosítása is az első lépés a kilábaláshoz. De a külső támogatás még jobb. A pszichológus valóban segíthet az érzelmek megfejtésében, a bűntudat gondolatainak elengedésében, és új viselkedésformák elsajátításában.
Elfogadni, hogy nem mindig vagyunk tökéletesek
Az, hogy azt akarjuk, hogy a gyerekeink csak házi készítésű ételeket egyenek, az tényleg nagyon jó, de ez nagy mentális teher és időigényes. Ha megengedjük magunknak, hogy "előre elkészített" ételekhez nyúljunk, az nem tesz minket a világ legrosszabb szülőjévé! Ugyanez igaz a gyermek tökéletes frizurájára is, egy nap nincs időd rá? Nem baj!
A pszichológus valóban segíthet ennek elfogadásában is :)
Beszélni, beszélni, beszélni...
A beszéd tehermentesít. Vannak szülői támogató egyesületek, amelyek segíthetnek például beszélgetőcsoportokon keresztül. Más szülők tapasztalatait hallgatva könnyebb elfogadni a saját helyzetünket, és ez segíthet.
Végül hogyan kerülhetjük el a szülői kiégést?
Elfogadva, hogy nem vagyunk tökéletesek, és megadva magunknak a hibázás jogát. Senki sem tökéletes, a legjobb tudásunk szerint cselekedni már önmagában is nagyon jó.
Fontos az is, hogy bizonyos feladatokat delegáljunk, amikor érzelmi és fizikai fáradtságot érzünk, hogy időt szánjunk magunkra.
Vannak online tesztek, amelyekkel megtudhatod, hogy szülői kiégésben szenvedsz-e, de a legkisebb kétség esetén is mindig jobb megelőzni és orvoshoz fordulni :)